múltunk

Minden történelmi korszaknak megvannak a nagy nevei, nagy emberei. Sok igazság van az angol történetíró, Carlyle megállapításában, miszerint „az emberiség története nem más, mint a nagy emberek története". Ezért érthető az emberek lelkesedése irántuk, amit az író így foglal össze: "A nagy emberek keresése az ifjúság délibábja és a férfikor legkomolyabb foglalkozása. Ha volna olyan mágnes a világon, amelynek hegye megmutatná a tájékokat és házakat, ahol valóban dús és hatalmas lelkű emberek élnek, mindenen túladnék, hogy az árán megvegyem azt a mágnest és útmutatása szerint még ma is útnak indulnék."

Mélyen hiszem, hogy az Úristen teremtő jókedvében engedte meg, hogy magyar népünk fiaként szülessen meg Szent László király, ki a külső és belső sakáloktól veszélyeztetett magyar pusztán virágzó Édennek vetette meg az alapjait, s a Körösök és Berettyó árterületeinek elvadult tájain gazdag Biharországot és alapításától kezdve napjainkig mindig is nyugati kultúra felé orientálódjon, s e kultúrában fennállása során mindig újjászülető és benne tobzódó Körös-parti Párizst, Váradot, Bihart, Partiumot, Erdélyt, Magyarhont teremtett.

Szerencsések vagyunk, mert mi, nem kell mágnest kutassunk, mely segít megtalálni a tündöklő elit embert, itt élt, itt harcolt ellenséggel és igazságáért, itt imádkozott, hogy Isten segítse meg népét és legyen lelki ereje családi és egyéni sérelmek fölé emelkedni, s a mi földünket szentelte meg Várad várának templomába való temetkezésével. Meggyőződésem az is, hogy nemcsak 1345 nyarán segítette meg a tatárok ellen harcoló székely vitézeit, (mint a dubnici megörökíttetett, s Arany János által is versben énekeltetett), hanem halála óta mennyei érdeme is van abban, hogy ma is élünk, bár sokkal nagyobb nemzetek eltüntek a történelem sűllyesztőjében. Szent László nemcsak alapítója Nagyváradnak, de védőszentje mind városunknak, mind egyházmegyénknek. Ezért mi minden téren példaképnek tekintjük, de minden magyar is bárhol él a világon. Életét, magatartását éberen figyeljük, ezen buzdulunk, Tőle merítünk erőt. Méltók szeretnénk lenni hozzá!

Senki sem írta még meg a váradi zarándoklatok történetét, pedig Váradot még a XVI. századbeli énekek is Compostellával hasonlították össze. Senki sem írta még meg, azon ítélkezések történetét, amelynek töredékjegyzékét a Váradi Regestrum alkotja. Sem Szent László tiszteletének, sem az Ő ábrázolásának történetét a művészetben, sem a Szent László hermák történetét, szobraik történetét, azoknak a primitív képeknek történetét, melyekkel ábrázolták Őt. Ez még kötelességünk.

Az egykori gesztaíró szavai: „Úgy ragyogott föl, mint köd közepette a hajnali csillag, és miképpen a telihold világol a maga napjaiban, vagy amiképpen a nap ragyog: fény lett népének közepette.”

Csillagok, Nap, és Hold fényére ma sűrgető szükség van, hogy minden sötétség távol űzzön. Mécs László kedves papköltőnk is így kiált fel Hajnali harangszó című versében: "Elég volt az éjszakából! Álmodjunk hajnalt végre!"

De hogy ne csak álom legyen a hajnal, hanem történelmi valósággá váljék, ehhez az kell, hogy Szent László lelkületével lelkiekben nemessé, gazdaságilag erőssé, nemzetközi síkon tiszteletre méltóvá emeljük magunkat, magyar népünket, Váradot. Így leszünk méltók hozzá! Imádkozom és kérem Isten áldását.

Bunyitay Vince ezt írja Szent Lászlóról: "Példaképe lőn a szegénynek alázatosságban, a gazdagnak nagylelkűségben, a vitézeknek az önfeláldozásban, a királyoknak az uralkodásban, és mindenkinek a hazaszeretetben. Kibékítette a nemzeti szellemet a kereszténységgel. Ami jót szépet és nemeset a nemzet önmagában sejt és érez, amire keresztény lelkülete vágyik, amiről nemzeti büszkeségében álmodik, - azt mind feltalálja, megdicsöülve tallája fel e királyban."

Ismét Szent László emlékezetének ünnepét üljük, aki több mint 900 év óta örkődik magyar népünk, Erdély és Nagyvárad felett, védi minden baj és támadás ellen. A világ két részből áll, hirdetjük hitünk szerint: élőkből és holtakból. És sokszor a holtakban több az erő, mint az élőkben. László király lelkébe vetett hitünk tartja bennünk a lelket, a reményt és a jövőbe vetett optimista hitet, hogy magyar népünk, - mint mindig a történelem folyamán újból újjá tud születni s boldog szabad életet építeni magának. Szent László szimbóluma annak az embertípusnak, mely épít, és nem rombol, szeret, és nem gyűlöl, mely az ellenségből is barátot, a pogányból is keresztényt alkot. Ezért szimbóluma a magyar jövőnek, a magyar ifjúságnak.

Egy nép katasztrófákkal, nagy tragédiákkal is meg tudja termékenyíteni jövőjét. Népünk mindig nagy volt a véres vagy vértelen harcban, de nagyobb volt a szenvedések elviselésében, és még nagyobb az új életrekelésban. Bizonyság erre, minden nemzeti, történelmi tragédiánk. Megdönthetetlen tétel, hogy csak az a nemzet veszhet el, mely a szenvedéseket nem tudja vállalni, az életáldozatra képtelen, öntudatát vesztett, testvérgyűlöletben engesztelhetetlen, lelkileg szervezetlen. Egy nemzet csak önmaga pusztíthatja el magát. Népünk vérben, szenvedésben, nemzeti tragédiákban, életáldozatban, munkában, gondolatban oly árat fizetett Európának századokon át, hogy megszerezte az élet és fejlődés jogát.

Szent László példája erre tanít: népünk sorsát nem szenvednünk kell tovább, hanem hivatásként élnünk. Óh Szent Király, kinek sírja felett ismét újjászületett a templom és minden lélekben beszédes szimbólummá magasztosult, mert új áldozatokat, új lélekkel mutatunk be ott boldog egymásrautaltságban s összefogásban minden néppel és vallással, szállj ki sírodból gyötrődéseink és újabb megpróbáltatásaink napjaiban, acélozd meg lelkünket, avass hősökké, hogy amint Te példát mutattál évszázadokon át nekünk, a mi életpéldánkra is büszkék lehessenek utódaink!

+ Tempfli József - nagyváradi megyés püspök

lap tetejere

A Teremtés könyve 37. fejezet 3 verse így ír: „Izrael… minden fiánál jobban szerette Józsefet…” Ez a bibliai vers jutott eszembe, akkor, amikor arra kértek, hogy írjak néhány sort az iskolai évkönyvbe. A Szent László Gimnázium, számomra nemcsak egy iskola a sok közül, hanem valóban „Alma mater” (édesanya), amelyet nehezen szültünk meg, tíz év kellett hozzá, hogy „felcseperedjen” és nektek most már valóban igazi iskolátok legyen. Az indulás… sem épület, sem tanárok, sem vezetők ... idegen épület, óraadó tanárok de rendkívüli nagy a lelkesedés. Ebből nem volt hiány, és hamarosan minden lett. Lett iskola, ha kezdetleges is, lettek tanárok, vezetők ... és tíz év után már "reprezentatív iskola".

Isten áldása kísérje azokat akik megteremtették a lehetőséget, hogy legyen Szent László Gimnázium ismét Nagyváradon, majdnem ötven Čv kiesés után.

Isten áldja meg volt diákjainkat és szüleiket, akik nem féltek a jövőtől, a bizonytalanságtól, hanem vállalták a kezdeti kockázatot, nehézségeket és ma már büszkék arra, hogy a Szent László-ban végeztek.

Isten áldja meg volt és jelenlegi igazgatóinkat, sőt a legelsőt Péter Sándort áldja haló poraiban is, mert nagy hozzáértéssel, ismeretséggel látott neki a semminek, hogy abból iskolát szervezzen, amit Fodor Ferenc és Zalder Éva igazgatók folytattak és folytatnak nagy bizakodással és az iskoláért való teljes erőbedobással.

Isten áldja meg tanárainkat – azokat is, akik a kezdeti szakaszban segítségünkre siettek, hogy nevelő munkájukkal segítsenek a felnövekvő ifjúság lelki, szellemi átalakításában, mert a költővel vallják, hogy „Az Isten küld, testvéreim, tinéktek, hogy sugarainak eleven tüzét, amik lelkéből a szívembe égtek, sugározzon csendesen szerteszét.” (Sík Sándor)

Isten áldjon meg benneteket, mert ti vagytok a boldogabb jövőnk záloga, mi csak Értetek vagyunk, Értetek vagyunk elöljárók, tanárok, nevelők, atyák, anyák, hogy: Vadócba rózsát oltsunk, hogy szebb legyen a föld. (Mécs László)

Az újabb és újabb tíz éveken legyen Isten áldása!

Szeretettel Mons Fodor József.

lap tetejere

Az épület

A Szent László Római – Katolikus Gimnázium tizedik tanévének befejezése arra késztet, hogy visszatekintsünk, mérleget készítsünk. Múltunkat szemlélve, eredményeket, célokat, szándékokat szeretnénk megosztani azokkal, akik ismernek, szeretnek és azokkal, akik nem ismernek, esetleg félreismernek minket, a jelenkor csetlő-botló iskolaépítőit.

Az 1989 decemberét követő változósok lehetővé tették az egyházak, az állami oktatási rendszerbe tartozó - nem felekezeti - középiskolák létrehozását.

+Tempfli József megyéspüspök Úr 1991-ben benyújtott kérelmére a Vallásügyi államtitkárság és az Oktatásügyi Minisztérium az 1991/92-es tanévtől Szent László Római Katolikus Szemináriumi Líceum néven engedélyezte az iskola műkődését. Az intézmény kezdetben az Ady Endre Líceumban talált otthonra, délutáni oktatásban, majd a hajdani 9-es számú Általános Iskolában tanultak tovább a tanulók. A líceum 1992-ben otthonra talált a nagymúltú Kanonok soron és azóta megszakítás nélkül ebben, az épülettömbön belül található saját épületben működik.

A Kanonok sor

Az épület egyemeletes, ezt távlati egységbe zömök pillérekkel alátámasztott csehboltozatos folyosó fogja össze, ez a folyosó jellegzetessé teszi az épületet. Az iskolát befogadó épület az egykor papnevelde számára fenntartott helyre 1863-ban épült kanonoki házban helyezkedik el a 13 szám alatt. Az épülettömb összesen tíz házból áll, ehhez ötvenhat árkádív tarozik. Az épület és a szemben elhelyezkedő Római Katolikus Bazilika egyedivé teszi azt a környezetet, amely naponta körűlvesz.

A templom

Kedden és csütörtökön diákmisével kezdjük a napot, a hét többi napján is imával kezdődik minden tanóra. A ballagási ünnepi mise, a lelki napok, az évzáró ünnepség és az egyházi ünnepek számára a bazilika külőnleges és felemelő hangulatot biztosít, hitünkben megerősít.

Az iskola

Mivel a román oktatási rendszerben nincs hagyományos értelemben vett felekezeti iskola a Szent László Gimnázium olyan különleges kategóriához tartozik, amelyet az állam tart fenn, de az oktatási, nevelési kérdésben az egyház is szerepet vállal. Az itt szerzett érettségi oklevél feljogosítja a tanulóinkat, hogy bármely felsőoktatási intézménybe felvételizhessenek. Jogosan felvetődhet a kérdés, miért indult újra a vallásos jellegű oktatás. A keresztény szellemű nevelés, a szeretetközösség kialakítása, az igazság- és felelősségérzet fejlesztése fiatalok lelki életére való odafigyelés egyre több szülő és gyermek alapigényévé válhat. Iskolánk tanulói között sokan indulnak - önhibájukon kívűl - hátrányos helyzetből, ennek ellenére egyre többen érnek el jó és kiváló eredményeket. Kihangsúlyozzuk, hogy csak akkor érhetünk el látványos eredményeket, ha a család, az iskola, az egyház egyaránt fontosak, életcélnak tekinti, egy komoly, megbízható tanintézet felépítését, megszilárdítását. Reméljük a jövő eredményei igazolják majd közös fáradozásainkat.

Zalder Éva Mária – igazgató

lap tetejere